XXV. EKE Vándortábor – 7. túra

Veres-kő-túra

Túraútvonal:
Tábor – Alsóborszék – Gyergyótölgyes – Baraszó száda – Hosszúkő-patak száda (autóbusszal: 19,5 km);
Baraszó száda (740 m) – Hosszúkő-patak gerince – Hosszú-kő – Komárnyik sziklái (1340 m) – Orosz út – Hintó – Határvadász őrpont (Piket) – Veres-kő mezeje – Veres-kő Természetvédelmi Terület – Veres-kő-kilátó (1205 m) – Nagy-Vápa – Gyergyótölgyes központ (gyalog: 15 km);
Gyergyótölgyes központ – tábor (autóbusszal: 22,5 km);
Minősítés: közepes túra;
Jellemzés: nagy szintkülönbség, erdei úton, végig szép kilátást biztosító gyalogtúra;
Menet idő: 7–8 óra;
Távolság: 42 km autóbusszal és 15 km gyalog;
Szintkülönbség: emelkedő 600 m, ereszkedő 730 m;
Túravezető: Dezső László.

A Veres-kő-túra a Besztercei-havasok legdélibb mellékgerincének bejárására hívja a bakancsos turizmus szerelmeseit. A Besztercei-havasokat a Kis-Beszterce választja el a Gyergyói-havasoktól. A keskeny völgyszorosban Gyergyóholló és Gyergyótölgyes település húzódik végig a folyó két partján, valamint a hegyekből alásiető patakok mentén.
A táborból autóbusszal indulunk Alsóborszék irányába, majd Borszék városát a Nagy-Borpatak völgyében hagyjuk el. A Nagy-Borpatak Hollósarkán torkollik a Kis-Besztercébe, melynek völgyében kanyarog a 15-ös országút. 16 km után érjük el Gyergyóholló Baraszónak nevezett falurészét, ahol elhagyjuk a Kis-Beszterce völgyét. Innen még 2,6 km-t teszünk meg északi irányba autóbusszal a Baraszó-patak mentén vezető földúton. Autóbuszos utazásunk első szakasza véget is ért, majd délután a visszautazáskor ismét igénybe vesszük e kevésbé környezetbarát közlekedési eszközt.
Gyalogtúránk a Hosszú-patak szádánál kezdődik, ahol csakhamar nekivágunk a több mint 600 m szintkülönbség leküzdésének. Elhaladunk egy nemrégiben felújított esztanaház mellett, és kényelmes földúton emelkedünk a Hosszú-patak gerincére. Innen jól látható útvonalunk első célállomása, a Komárnyik sziklacsoportjához tartozó Hosszú-kő. Jobbra a Kis-Beszterce völgyébe tekinthetünk be, onnan délre emelkedik a Gyergyói-havasok.
Ahogyan kapaszkodunk felfelé, egyre inkább rajzolódnak ki a Besztercei-havasok gerincei és völgyei, előtérben az Égett-Batka teteje a Sólyom-kővel, háttérben pedig a kopasz hátú Budaku széles mezeje a Nagy-Budaku-csúccsal.
A menedékes emelkedőn észre sem vesszük, hogyan fogyasztja lábunk a szintkülönbségeket. Előttünk már kirajzolódik a Hagymás-hegység legészakibb tömzse, a piramis formát öltő Hegyes, majd keletre a Csalhó sziklabirodalmának jellegzetes körvonalai. A délkeleti és déli látóhatáron sorra ismerjük fel a Hagymás-hegység dudorait, a Vit-havast, a Fekete-Hagymást, a Nagy-Hagymást, legtávolabb pedig a Madarasi Hargita emelkedik a környező hegyek fölé.
Másfél-két órai gyaloglás után tesszük meg túránk első részének mintegy 5,6 km-es szakaszát. A Komárnyik sziklacsoportjának tornyai, sziklatömzsei, csompolyai fehérlenek a körös-körül zöldellő fenyvesek között. A sziklák előtt hatalmas kiterjedésű legelők és kaszálók biztosítják az itt lévő esztenák nyájainak nyári megélhetését. Bármerre nézünk, apró mészkövek fehérlenek a zöld tájban, mintha óriási tejcseppek fröccsentek volna szét a legelőn. Ezért is nevezik Tej-kőnek a Komárnyik sziklacsoport középső csompolyát.
Egy kiadós pihenő keretében habzsoljuk a fenséges táj által kínált panorámát. A Komárnyik legmagasabb kiemelkedése nem esik utunkba. Ki gondolná, hogy ezen sziklaszirtek tetején olyan óriási kiterjedésű legelők húzódnak, hogy akár egy repülőtér is elférne rajtuk? Pedig így van, hiszen a múlt század 50-es éveinek végén innen landoltak a környező hegyeket beporzó kis repülőgépek, valamint a második világháborúban is nemegyszer érkezett kis méretű katonai repülőgép ide. E szikla hátsó, függőleges leszakadásának látványát először az autóbuszos útszakaszunk során pillanthattuk meg, Hollósarkáról. A világháború nyomai még mindig jól láthatóak a környéken, lövészárkok, ágyú- és géppuskafészkek, becsapódó lövedékek helyei túránk hátralévő szakaszain is jelen lesznek.
Déli irányba tekintve jól kirajzolódik a Magyarós-patak völgye, jobboldalt a Butka-sarok tetejével, kissé keletre pedig túránk fő célállomása, a Veres-kő az előtte elterülő Runk aljával.
Kiadós pihenő és esztenalátogatás után kellemes erdei séta következik egy olyan hadicélokat kiszolgáló erdei ösvényen, amit egykoron magyar katonák építettek, de a helyiek köztudatában úgy él, mint „orosz út”. Hamarosan elérünk a határvadászok egykori megfigyelőpontjához (piket), majd a szintén helyiek által „hintó”-ként ismert fennsíkhoz. Ez egy stratégiai pont volt, hiszen innen jól belátható a Preszekár (Veres szakáll) völgye, melynek fejében egy igen jó minőségű és összetételű borvíz található: a Jó-borvíz vagy Attila-forrás. Negyedórai könnyű séta után érjük el a Veres-kő Természetvédelmi Területet, központi sziklájával, a Veres-kővel. Ideális időjárási körülmények között felkapaszkodunk a mintegy 50 méter magas sziklabástya kilátójára, ahol nemcsak páratlan körpanoráma fogad, hanem jól belátható Gyergyótölgyes község is, amint végignyúlik a Kis-Beszterce és a Putna folyó találkozásánál. A Veres-kő vagy ahogyan a helybéliek még nevezik, Runki-kő számtalan legendákkal ötvözött üreget és barlangot tartalmaz, melynek feltárása még várat magára.
Elfogyasztjuk az ebédet és a piros pont turistajelzésen ereszkedünk le a hegyről a Nagy-Vápa irányába a borvízig, majd megtekintjük a több mint 450 éves hatalmas tölgyfát az Újmező falurészen. Néhány perc alatt érjük el a községközpontot, ahonnan autóbusszal megyünk vissza a táborba. (Dezső László)