XXV. EKE Vándortábor – 1. túra
Csalhó-túra
Túraútvonal: Durău (780 m) – Fântânele menedékház (1220 m) – Panaghia-szikla alatt (1780 m) – Tóka-csúcs alatt (1830 m) – Kitérő a Tóka-csúcsra (1900 m) – Dochia menedékház (1750 m) – Piciorul Șchiop-nyereg (1765 m) – Polița cu Ariniș (1555 m) – Scăiuș-tisztás – Dörgő-vízesés (1250 m) – Durău (780 m);
Távolság: 14 km;
Menetidő: 9–10 óra (pihenőkkel együtt);
Szintkülönbség: +1200 m/–1200 m;
Minősítés: nehéz túra;
Túravezetők: Laczkó-Szentmiklósi Árpád, Ambrus József, Horváth Alpár.
A Keleti-Kárpátok egyik legmagasabb és leglátványosabb hegysége a Csalhó (Ceahlău), mely a Beszterce menti hegyvidék központi helyzetű tagjaként mintegy 1300 méterrel emelkedik a környező völgyek fölé, és a vele szomszédos hegységeket is pár száz méterrel uralja. Nyugaton a Péntek-nyereg (1090 m) köti össze a Hagymás-hegységgel, délen a Békás völgye választja el a Tarkő-hegységtől, keleten a Beszterce folyón kialakított Békási víztároló képez határt az Esztena-hegység felé, míg északon, a Kis-Beszterce völgyén túl a Besztercei-havasok emelkedik.
A Csalhó egy 6 km hosszan É–D irányban elnyúló, 1–2 km széles plató formájában emelkedik 1800 m fölé. Közepe táján a Lespez (Kőlapok)-csúcs 1805 m, a Bâtca lui Ghedeon 1845 m magas. A plató azonban délre enyhén emelkedve az Ocolașul Mare (Nagy-Aklos)-csúcsban eléri az 1907 métert, északra pedig a Toaca (Tóka) piramis alakú csúcsában az 1900 métert.
Az EKE XXV. Vándortáborának keretében sorra kerülő Csalhó-körtúra Durău településtől indul és oda ér vissza, miközben 1120 m szintkülönbséget küzdünk le, mindössze kb. 15 km-es távon (oda-vissza). A körút megtételére, pihenőkkel együtt kb. 10 órát szánunk, amire rájön a táborhelytől való (oda-vissza) mintegy 100 km autóbuszozás (két, két és fél óra). Borszékról a Piatra Neamț városa felé vezető 15-ös országúton indulunk. A Nagy-Bor-patakot, majd a Kis-Beszterce folyót követve Gyergyótölgyes keleti végénél (Péntekpatak falurész) elérjük az ezeréves határt a valamikori határőrlaktanyával. A már Neamț megyében levő Bistricioara falunál jobbra térünk a 155F megyei útra, amely Durău települést érintve átmegy Izvorul Muntelui-ra, a hegy túloldalán levő faluba, majd a Beszterce völgyébe. A letérőtől 12 km után a Schit-patak mentén érkezünk túránk kiindulópontjához.
Durău üdülőtelepről (780 m), a kolostor mellől indulunk, ahonnan szép rálátás nyílik a Tóka-csúcsra és az azt körülvevő sziklavilágra (Piatra Lată, Panaghia, Piatra Ciobanului). Miután elhagyjuk a szállodákat és a Nemzeti Park épületét, ahol kifizetjük a látogatási illetéket, a Fântâni (Forrás)- és a Nican-patak közötti hegyláb fenyvesei között kapaszkodva felfelé, 10–15 perc elteltével keresztezzük az Izvorul Muntelui faluból Durăuba érkező, részben modernizált utat, mely a hegység keleti oldalán kígyózik végig. Továbbhaladva, egyre meredekebb kaptatón 1–1¼ óra múlva érünk ki a Fântânele menedékházhoz (1220 m), ahol a tisztás alsó felében bővizű forrást találunk. A piros sáv jelzésen folytatjuk tovább az utunkat a Fântânele hegyláb nyugati lejtőjén oldalazva, kb. egy óra múltán kiérve az erdőből a Piatra-Lată-hoz (Lapos-kő, 1737 m). Itt már sziklásabb a terep, bal oldalunkon egy meredély, szélén egy furcsa, 9–10 m-es sziklaalakzat hívja fel a figyelmet (Căciula vagy Cușma Dorobanțului, magyarul Dorobanţ sapkája vagy kucsmája, míg jobbról a Nican-patak horhosait (aszóvölgyeit) uraló hármas sziklacsoport, a Pietrele lui Baciu (Baciu kövei). Ha a keleti oldal mélységeit fürkésszük, a Turnu (Torony) és Izvoru Alb (Fehér-forrás) patakok vízválasztóján (Piciorul Sihastrului) a Turnul Sihastrului (Remete-torony) sziklái tűnnek fel.
10–15 perc gyaloglással a Csalhói Tudományos Rezervátum területére érünk, és a törpefenyők közül kibukkanva döbbenetes látvány tárul elénk: a 70-80 m magas, szinte oszlop formájú, legendás Panaghia-szikla.
A legenda szerint Panaghia egy gyönyörű, éjfekete szemű lány volt, akit a tündérek a halandók szeme elől itt, a hegyen bújtattak el. A Nap meglátta és beleszeretett, napi útjában megállt, így az éj panaszára arra ítéltetett, hogy ezután csak felhőbe burkoltan kelhetett fel, többé nem látva szerelmét. A lány bánatában addig sírt, míg sziklává nem változott. A Panaghia-sziklán az ’50-es években négy 3-as és 4-es nehézségű sziklamászó utat szegeltek ki.
A tornyot balról, keletről kerüljük meg, rápillantást nyerve az Izvorul Alb-patak forrásvidékén a Castelul (Kastély) nevű sziklaalakzatra. Nemsokára elérjük a Tóka-csúcs déli lábánál levő zsindelyborítású meteorológus házat.
Innen kitérőt teszünk túránk leglátványosabb kilátópontjára, a Tóka-csúcsra, amit a Baia Vulturilor (Sasok Feredője) nevű sziklacsoport mentén közelítünk meg. A csúcsról északnyugatra a Crestăturii sziklás hegyláb folytatásában láthatjuk Durău üdülőt, a Schit-patak völgyében Csalhó falut, fölötte a hosszan elnyúló Obcina Boiștei hegyhátat, és az épp csak sejthető Kis-Beszterce völgyén túl a Besztercei-havasokat. Észak-északkeletre a Békási víztároló felső végénél sejthető a Poiana Largului viadukt, ahol fontos közlekedési útvonalak ágaznak el a Beszterce völgyén Vatra Dornei (Dornavátra), a Kis-Besztercén Borszék, az Esztena-hegységen át Târgu Neamț (Németvásár), valamint a víztároló keleti partján Békás és Piatra Neamț felé. Tisztán kivehetők a tóparti Chirițeni, Hangu, Grozăvești, Buhalnița és Ruginești települések.
Felülről nézve a Panaghia és a környező sziklák nem kevésbé félelmetes látványt nyújtanak. Délre 6 km hosszan húzódik a Csalhó viszonylag lapos platója, déli végén a Nagy-Aklos széles lépcsőjével. Háttérben a Tarkő-hegység masszív homokkővonulatai zárják a horizontot. Nyugatra, délnyugatra a Hagymás-hegység húzódik, tiszta időben jól kivehetőek a főgerincen sorakozó mészkőcsúcsok: Hegyes, Vit-havas, Likas, Kis-havas (Nyírcsutak), Ló-havas, Csofronka, Fekete-Hagymás, Nagy-Hagymás, Egyeskő, Öcsém-tető. A hegyhátak között sejlik a Békás völgye is.
Visszaereszkedve a meteo házhoz, a piros sávon indulunk tovább a platón. A Lespezi-csúcs érintésével 20 perc alatt érjük el a Dochia menedékházat, amely mellett forrás is van. Itt hosszabb ebédszünetet tartunk, mialatt megkóstolhatjuk a bő étel- és italválasztékot.
A menedékháztól délnyugatra indulunk, a plató pereme felé. Tíz perc múlva a Piatra Lăcrimată (Könnyező-kő) homokkő sziklája mellett haladunk el, majd hamarosan a Piciorul Șchiop (Sánta láb)-nyeregbe érünk. E nyergen túl található a Gardul Stănilelor sziklaletörése, alatta a Jgheabul lui Vodă (Vajda-horhos). Itt elhagyjuk a platót és északi irányban meredek ereszkedő után elérjük a rezervátum határát a Polița cu Ariniș sziklapolcainál. Egy horhost keresztezve, újabb sziklafal lábától letekinthetünk a Schit-patak völgyére, az Obcina Boiștei hegyhátra és a Besztercei-havasokra.
Továbbereszkedve északnyugatra a Scăiuș-tisztáson megkerülünk egy sziklaszálat. A ritka erdő között megpillantjuk a Piatra Ciobanului (Pásztor-kő) szikláit. A meredek lejtő egy délről jövő horhoson keresztül folytatódik, majd hamarosan elérjük a Rupturi-patakot, amelynek a jobb partján megyünk tovább. Nemsokára megérkezünk a Duruitoarea (Dörgő)-vízeséshez (1250 m).
A Rupturi-patak, amelyen a vízesés van, a Csalhó-plató nyugati peremén, a Lespezi-csúcs alatt a Fântâna Rece (Hidegforrás) forrásból ered, melyet északról a Pásztorkő sziklái uralnak. A kétlépcsős vízesés 30 m magas. Innen mohás konglomerátumtömbök között emelkedve hagyjuk el a patak völgyét. Tovább egy darabig a szintgörbét tartva, majd enyhén lejtve elérjük a Vesuri- tisztást (1195 m). A lejtő újra meredekebb lesz és hamarosan elérjük az Izvorul Muntelui-t Durăuval összekötő műutat, amit keresztezünk. Egy éles gerincen haladva megpillantjuk túránk kiindulópontját, Durău üdülőtelepet a kolostorral, amit 10 perc alatt érünk el. (Laczkó-Szentmiklósi Árpád)
Ráhangoló:
Horváth Alpár (2001): Csalhó-hegység – Erdély Hegyei 15, Pallas-Akadémia kiadó, Csíkszereda
Horváth Alpár (2002): Csalhó-hegység-térkép, Dimap kiadó, Budapest
Csalhó-hegység – A Keleti-Kárpátok sziklatornya – Hazajáró