Honismereti kirándulás autóbusszal

Útvonal: Borszék – Hollósarka – Gyergyóholló –Tölgyes – Csalhó falu (kitérő Durău) – Poiana Largului – Békási gát – Gyilkostó – Pongrácz-tető – Gyergyószárhegy – Gyergyóditró – Maroshévíz – Borszék;

Úthossz: 170 km.

Menetidőtartam: 9 óra 20 perc, ebből 5 óra autóbusszal, 4 óra 20 perc séta.

Túravezetők: dr. Gereöffy Ferenc és Bajna György.

Borszékről a 15-ös országúton úton indulunk délnek a Besztercei-havasok és a Borszéki-havasok közötti Kis-Beszterce völgyében. Az első település Hollósarka – 1520 lakosának 9 százaléka magyar. Néhány kilométer után, az egykori Árpád-vonal géppuskafészkeiből is láthatunk még a jobboldali meredek oldalakban. Közben már Hollón hajt át járművünk.

Tölgyes nagyközségben 2011 októberében 3279 lakost számláltak. Falvai: Recefalva, Hágótő, Péntekfalva, Nagyrez, Aszódpataka, Ópojána, Újpojána, Putna és Tulsóvíz. A többségi románok mellett 29 százaléknyi magyar ajkú népesség lakja. 1910-ben ez az arány épp a fordítottja volt. Tölgyes fénykorát minden bizonnyal a XIX. század végén élte. Több nyelven folyt oktatás. A magyar mellett román és zsidó iskolába is járhattak a tanulók.

Túl a hegyen

Letérve a főútról a Csalhó irányába Durău üdülőtelep és síparadicsom felé haladunk 12 kilométert. Durău üdülőtelepen található egy 1802-ben épült kolostor. 1935 és 1937 között Nicolae Tonitza festőművész és tanítványai szemléletében is újszerű viaszfestményekkel díszítették.

A Békási-gát egy hatalmas vízierőmű-rendszer számára biztosítja a vártnál kevesebb vizet. 1950 és 1956 között épült. A tavon ma hajókázási lehetőség is van, és megfigyelhető annak feltöltődése is.

Békásból Erdély felé tartva meg kell említenünk a békási cementgyár néven emlegetett, mára nyugati érdekeltségbe került üzemet. Termelése takaréklángon, aminek köszönhetően sokat javult a helyzet a környezetre gyakorolt nemkívánatos jelenségek csökkenésével.

Magyarbékás (Bicazu Ardelean). A valamikori Gyergyóbékás Magyarország egyik keleti határközsége volt. Az 1900-as évek elején jelentős magyar élettel.

Almásmező (Bicaz Chei) Az 1920-as évek elején már postahivatala is volt, elsősorban a trianoni román betelepítési politika okán gyarapodott lakossága. Polgárai nagy része pásztorkodásból, a hegyekben, nyári szállásokon élte életét. 1990 után a gyergyószentmiklósi önkormányzat felelőtlensége miatt jelentős területek kerültek az almásmezőiek adminisztrálásába. Gyergyószentmiklós és Hargita megye határa ma sincs pontosan kijelölve. Per folyik, aminek a kimenetelét szinte borítékolni lehet. Az eredmény pedig a Békás-szoros végső elveszítése lesz!

Gyilkos-tó legenda és valóság

Élt valaha Gyergyószentmiklóson egy gyönyörűséges lány: Eszter. Szerelmes volt egy szépen furulyázó legénybe, aki el kellett menjen katonának. Hűséget esküdtek egymásnak, hát Eszter türelmesen várta mátkája visszatérését. A közeli havasokba élt egy rablóvezér, akinek nagyon megtetszett a lány, aki ellenben minden próbálkozásának ellenállt. Egy napon a rabló arra nyargalva felkapta a lányt és elvágtatott vele a rengetegbe, ahol egy barlangban tanyázott. A lány ott sem volt hajlandó az ő kedvese lenni, sokat sírt és imádkozott, ameddig az ég meg nem hallgatta könyörgését, és egy hatalmas égszakadás és földindulás kíséretében maga alá temette őket. A hegyről lezúduló kövek elzárták a patakok vizét, és ott alakult ki az a tó, amelynek vize szép időben Eszter szeme színét őrzi ma is.

A tó keletkezésének két dátumot és két lehetőséget tulajdonítanak. Egyik az 1837 nyarán történt hatalmas esőzés miatt felázó agyagos talajcsuszamlást említi oknak, ami eredményeképp a Gyilkos-hegy oldalából lezúduló földtömeg elzárta a Veres-kő-, a Juh-, a Likas- a Cohárd-patak vizét, egy három kilométeres körzetű, nagy T formájú tavat alakítva ki, amelynek a legnagyobb mélysége elérte a 13 métert is. Mások szerint földrengés okozta a tó keletkezését. Azóta sok minden változott: a tó lassú feltöltődése az ülepítő gátak hiányában, felgyorsult, mert az utóbb évtizedekben az esztelen erdőkitermelések miatt meggyérültek az addig védelmet nyújtó erdők, melyeknek talaját most könnyebben mossa le, viszi magával a lefutó víz. A tó vizének fokozott algásodását is sietteti az erdőkitermelés, ahogy a tó halálát is.

Útban Szentmiklós felé

Gyilkostótól számos festett turistaösvényt vehet igénybe a túrázó, aki kedvére barangolhat Kis-Cohárd, a Likas, a Gyilkos-hegy, a Mária-kő, de távolabbi kőszirtek felé is.

Gyilkostótól Gyergyószentmiklós felé a Dancurási Hősök temetője érdemel először említést. 1989 májusában felszámolták, sírjait földgyaluval tüntették el, az obeliszkre pedig olyan emléktáblát helyeztek, amely román katonahősökre emlékeztetett. 1989 decemberében a gyergyószentmiklósiak eltávolították a hazug márványtáblát, aztán eljött az ideje annak is, hogy az ott nyugvók neve is felkerüljön az obeliszkre.

A Pongrácz-tetőről a távolban a látható gyergyói települések, Tekerőpatak, Kilyénfalva, azaz Újfalu nagyközség. Innen ereszkedünk be Gyergyószentmiklósra.

A települést először az 1332 és az 1334-es pápai jegyzék említi. 1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelem vásárjogot adva mezővárosi rangra emeli. Erről a XIX. század végén mond le a közösség a megnövekedett adók miatt. 1907-ben ismét a választott képviselő testületű városi rangra emelést kérik, amit decemberben meg is kapnak. Székelyföld egyik legnépesebb települése már a XVIII. században is. A pricskei vámnak köszönhetően állandó kapcsolatban volt mind a Kárpátokon túli, mind a monarchia kereskedőivel.

A Both-vára alatt halad el az 1914-ben befejezett műút. A vár már csak ásatások eredményeként éledt fel újra. A legenda szerint Hiripné vára volt először, aztán bő 300 év múltán Both András alkirálybíró építteti újra. 1707-ben Akton tábornok rombolja le, a hős Both Andrást pedig fiaival nyilaztatva teszi mártírrá. A vár helyén 1934-ben kápolnát emeltek. Jézus Szent Szíve ünnepén búcsús szentmisére zarándokolnak ide a gyergyószentmiklósiak.

A Békényen túl, a Gac-oldalban másik figyelemre méltó emlékhely van. 1944. szeptember 7-re virradóan egy szovjet előőrs 159 védtelen, alvó honvédot mészárolt le. A bátor felszegi asszonyok által gondozott katonasírok fölötti kaszálón a kilencvenes évektől emlékhelyet alakított ki a kegyelet, ahol minden esztendőben megemlékeznek az ismeretlen honvédokról, ahogy a felszegi csengettyűnél azon 20 ártatlan gyergyói áldozatról is, akiket az utcai harcok során eltévedt lövedékek öltek meg. A tragédia másnapján ugyanis a gazdasági épületekbe rejtőzködő, az udvarokról tüzelő szovjet katonák megsemmisítésére a németek gyújtóbombákat dobtak a város II. és III. tízesére. Ennek eredményeként közel háromszáz gyergyói székely család vált földönfutóvá a városrészt elpusztító tűz nyomán.

Gyergyószentmiklós polgárosodása az 1650-es évektől felgyorsult. Ekkortól telepednek be az első örmény családok. Az egykori idegenek temetőjében 1730 és 1734 között Kisboldogasszony tiszteletére emelnek szép barokk templomot. Kereskedő és kézműves népesség volt. Jelentős autonómiával rendelkeztek, a Mercantile Fórum ítélkezett, intézte ügyes-bajos dolgaikat, ahogy a székely lakosság ügyeivel a helyi közösség képviselői. A két közösség összecsiszolódása nem volt zavarmentes. De van olyan példa is, ami a két közösség dicséretes együttműködéséről ad hírt.

A túra során bemutatjuk a fontosabb épületeket, templomainkat. Szólunk köztéri szobrainkról, művelődési intézményeinkről, iskoláinkról, színházunkról, népi és társasági tánccsoportjainkról, sportolóinkról, múzeumunkról, nyomdáinkról, szerkesztőségeinkről, helyi alkotókról, innen származó hírességekről. Beszélünk a város kihasznált és ki nem használt lehetőségeiről, a gyergyói mindennapokról.

A Gyergyói-medence és a Maros-mente

Gyergyószárhegy történelmi levegője ma is érezteti hatását. A Lázárok és a ferences szerzetesek meghatározó jelenléte rányomta bélyegét a községre. A reneszánsz kastély mai helyzetének számbavétele, a művésztelep sorsa, az 1916-os szeptemberi események és a kivégzettek története, a Tatár-domb legendája, a kolostor története, a templomban végzett ásatások eredményei szolgálhatnak érdekes újdonságokat a vendégfogadásra is berendezkedett község bemutatásakor.

Gyergyóditrót Szárhegyről kirajzottak alakították, az 1676-os összeírás alkalmával már 46 kapuval jegyzik. Régi temploma, az 1500 előtt épített Szent Katalin templom mellé 1910 és 1911 között új templomot emeltek neogótikus és eklektikus stílusban. Olyan mesterek közreműködésével, mint a festett üvegablakokat készítő Róth Miksa és Paulai Erik, a szobrász Siklódy Lőrinc, vagy a kovácsolt vasmunkák, a csillárok készítője Jungfer Gyula.

Várhegy, Salamás, Hódos és Galócás elsősorban a fakitermelés növekedése eredményeként jött létre. Salamás és Hódos Ditróhoz tartozott. Hódos katolikus templomba járnak a magyar hívek, Várhegy ellenben csaknem szín román település.

Galócáson hatalmas fafeldolgozó üzem működött 1990-ig, azóta ott is tapasztalható a nagy romlás. Római katolikus temploma a kilencvenes években épült, vegyes lakosságú község.

Maroshévíz: faluból megyejogú város

A települést először 1567-ben említik Toplicza néven. Az 1044 méter magas Tárnica lábánál elterülő kis medence központja, 652 méter magasan fekszik a tenger szintjétől. 1968-ban csatolták Hargita megyéhez. A magyar lakosság részaránya csökkent az utóbbi 25 évben. Magyar nyelvű középiskolájának Kemény János a névadója. 1780-ban épült kis fatemploma helyére 1868-ban Urmánczy János építteti a mait. A református templomot 1895-ben emelték.

Két bővizű meleg forrását felhasználó fürdőjét, az Urmánzy- és a Bánffy-fürdőt sokan látogatják a környékről is. Báró Urmánczy Nándor alapította és építtette 1896-ban Maroshévízen az első állami iskolát, akinek az EKE ugyan ebben az évben a Turistaság Bajnoka címet adományozta.

Borszék, szárhegyiek és ditróiak csepegőjoga

Borszék ditrói és szárhegyi területen alakult ki. Ma is csepegőjoggal rendelkeznek e községek közbirtokosságainak tagjai. 1745-ben említik először. Már Báthori Zsigmondnak is szállítanak innen borvizet, később palackozva Bécsbe is. 1956-ban város rangra emelik. Baross Gábor közlekedési miniszter alatt építették a Maroshévízről Borszékre vezető utat 1872 és 1883 között.

A Hármasligeti-gyógyláp gyógyiszappal borított kilenchektáros tőzeges terület. Érdekes látnivaló a Kerekszék másik képződménye a cseppkőbarlang is. A Jég-barlanghoz táblákkal jelzett úton látogathatunk a központból. Ha itt járunk, érdemes felolvasni Szini Lajos Nyüszkölés a feredőben című könyvéből, illetve többet megtudni a hely múltjáról-jelenéről Farkas Aladár borszéki monográfiájából.

Felhasznált irodalom:

Garda Dezső: A kastély árnyékában;

Orbán Balázs: Székelyföld leírása;

Vargyas Antal: Székelyföld – Útikalauz;

Czírják Károly helytörténeti munkái;

Farkas Aladár helytörténeti munkái;

Bajna Györgynek a Hargita Népében és a Gyergyói Kisújságban megjelent írásai.