XXV. EKE Vándortábor – 2. túra

Besztercei-havasok túra

Túraútvonal: Borszék – Holló – Baraszó pataka – Sztézsa-tető – Zöld-tető – Kis-Széples – Keresztes-nyak – Budacu-csúcs – Kis-Széples – Nagy-Széples – Muncsel-patak makadám út;
Távolság: autóbusszal 37 km, gyalog 33 km;
Menetidő: 12–13 óra;
Szintkülönbség: +1600/-1700 m;
Minősítés: nehéz túra, csak tapasztalt túrázóknak ajánlott
Túravezetők: Csibi Márti, Fülöp László.

A Besztercei-havasok a Keleti-Kárpátokban található, a Kárpát-medence egyik peremvidéke, a magyar nyelvterület végvára. Nagyobbik része Moldva, kisebbik része pedig Székelyföld területén fekszik. Székelyföld ezen területei tartoztak a Revendikált-havasokhoz.
Néhány szó a Revendikált-havasok történetéről: a XVII. század második felében, a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát (1657) követő bizonytalan belpolitikai helyzetet kihasználva a moldvai vajdák több erdős területet birtokba vettek Erdély keletei határvidékén. E területek nagysága 35 000 hektár volt, amibe erdők, havasi legelők tartoztak. Ez a helyzet nem is változott egészen 1769-ig, amikor a Habsburg Birodalom és a Török Birodalom közötti határtisztázás során vissza nem került ez a vagyon a székelység birtokába. Ezt a vagyont II. Ferenc József császár 1783-ban az 1762–1764-ben felállított székely határőrezredek támogatására adományozta, a katonák ruházkodási költségeinek fedezésére. Az 1848-as forradalomban való székely részvételért, 1851-ben I. Ferenc József császár föloszlatta a székely határőrezredeket és elkobozta ezt a vagyont az osztrák államkincstár javára, majd az 1867-es történelmi kiegyezés nyomán ugyanez a Ferenc József immáron magyar királyi minőségében 1869-ben visszaadta a székelyeknek. Ekkor alakul meg a Csíki Magánjavak közbirtok, amely 52 székely községet szolgált, és amely egészen az 1923-as elkobzásáig a fénykorát élte. A Besztercei-havasokban a Csíki Magánjavak vagyonát az alábbi havasok képezték: a Komárnyik-, a Veres-kő-, a Kis-Széples-, a Nagy-Széples-, a Vámán-kút és a Magyarós-havas. Trianon után, 1923-ban a román állam elkobozza ezt a vagyont, felét (kb. 16 000–17 000 ha) tíz román községnek adományozza, a másik fele a román állam tulajdonába kerül. Számtalan, a vagyon visszaszerzéséért tett hiábavaló kísérlet után a székely családok 1929-ben a Nemzetek Szövetségéhez fordultak jogorvoslatért, azonban ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Több mint négyéves huzavona után, 1934-ben a román parlament visszaállította a Csíki Magánjavak jogi személyét, majd 1946-ban Mihály román király visszaadta a vagyon felét, ami a román állam birtokában volt. A másik fele maradt a tíz román község tulajdonában. Az 1946–1949 közötti időszakban ismét virágkorát élte a Csíki Magánjavak, aztán 1951–1952-ben jöttek a kommunisták és „minden a népé lett.” Az 1989-es változás után, 2000-ben újraalakul a Csíki Magánjavak 54 község szervezésében, majd 2002-ben a román állam elismerte a jogfolytonosságot, viszont az elvett vagyon (erdők, legelők, ingatlanok) visszaszolgáltatása minden eddigi erőfeszítés ellenére késik.
A borszéki táborból autóbusszal utazunk Gyergyóholló felé, a Baraszó pataki remorka-megtérőig (930 m). Innen egy két kilométernyi meredek szakasz következik a főgerincig (+550 m szintkülönbség), majd balra térve folytatjuk utunkat a főgerincen a Kis-Széples-tetőig. Ez a tíz kilométernyi szakasz végig az 1000 éves határ mentén visz, érintve két volt magyar–román határőrpontot is (Sztézsa-tető és Kis-Széples-tető). A Kis-Széples után jobbra fordulunk, majd egy 15–20 perces séta után elérkezünk a Keresztes-nyakhoz, amely Erdély történelmi határának végpontja. Ez a hely azért is érdekes, mert ezt tartják a történelmi hármas határnak, itt találkozik Erdély–Bukovina–Moldva határa. Egy négy kilométeres gyaloglás után fölkapaszkodunk a Besztercei-havasok legmagasabb csúcsára, a Budacu-csúcsra (1859 m). A szélrózsa minden irányában gyönyörű látvány fogad, tiszta időben innen jól látni a Kelemen-havasokat, a Ráró-Gyamalót, a Csalhót, a Hagymás-hegységet, a Gyergyói-, valamint a Görgényi-havasokat. Miután beteltünk a látvánnyal, visszafordulunk a Kis-Széples felé, majd onnan jobbra fordulva egy félórás gyaloglás után elérkezünk a Nagy-Széples-tetőig (1664 m). Erdély területén járunk, ahol a főgerinc nem követi a régi országhatárt, ez jobbra, lent a völgyben a Fekete-víz folyó és a Keresztes-patak mentén volt. A Nagy-Széples-tető alatt letérünk a főgerincenről, majd egy meredek ereszkedés után elérjük a Muncsel-pataki makadám utat. Itt busz vár minket, amely visszavisz a táborba, ahol egy kiadós pihenés vár ránk. (Fülöp László)